2014. március 5., szerda

#Blogajánló 3.

Sziasztok!:3
 Én is egy blogajánlóval érkeztem, de hamarosan a kért png-ket is kiteszem. Remélem a kedves bloggerinát kellemes meglepetés éri, de a végén részletesebben mindent kifogok fejteni.


Élvezd, hogy félsz

A játékról:
"Egy játék, mely világszerte megdöntötte már a nézettségi rekordokat, sikere pedig futótűzként terjed. Az újabb széria Kanadában indul, a valóságshow őshazájából, ahonnan ez évben is random 14 játékost választottak ki. Hét fiút és hét lányt, kiknek együttesen kell felfedezniük a Bloodworth család ősi titkát, küzdve nem csupán a bent maradásért, hanem az életükért is. Hiszen köztudott, hogy a verseny nem holmi kispályás társasjáték, ha valaki rossz mezőre lép, az bizony súlyos következményeket róhat maga után. 
A Bloodworth kastélyt sokan csupán vérmezőnek ismerik, hisz a kutatok nem egyszer találkoztak már misztikus, megmagyarázhatatlan jelenségekkel, no meg rengeteg vérrel. Igen, vérrel, hiszen a fekete tapéta alatt lévő köveken vérrel felmázolt rejtvények fogadják a látogatókat. Vajon hogy fogják mindezt kibírni a versenyzők? Elég bátrak ehhez? Vajon mi mozgathatja azokat, akik bekerülnek? Milyen érzés lehet összezárva lenni egy csapdában, ahonnan a jó összjáték ellenére is csupán csak egy ember juthat ki?
A 14 játékos mind-mind más személyiség, azonban mindenkinek be kell tartania a rájuk vonatkozó szabályokat: 
- A kinti világgal való kapcsolattartás a direkt erre a célra kitalált recepciónál történik, ahol hetente egyszer megcsörren majd a régi, vonalas telefon, és hangos bemondó jelzi, hogy ki veheti fel a készüléket. A beszélgetésre mindenki 15 percet kap, azonban semmi olyat nem kérdezhetnek, ami a játékkal, (például a Bloodworth várral) kapcsolatos. 
- A játékosok nem veszélyeztethetik egymást testi épségét.
- A versenyzők nem vihetnek be a palotába, amivel hozzáférhetnek az internethez, kapcsolatot létesíthetnek a külvilággal, vagy árthatnak a csapattársainak. 
Aki ezen szabályokat nem tartja be, az azonnali kizárásban részesül, egy órája lesz összecsomagolni a cuccait, és elhagyni a citadellát. 
Vajon a versenyzők készen állnak a harcra? 
Élvezd, hogy félsz!  Hiszen csak így nyerhetsz!"

Részlet az 5. fejezetből
"Harmadik napja, hogy teljesen egyedül vagyok. Nem mozdulok ki a szobámból, az ágyamból is csak akkor kászálódok ki, mikor feltétlen el kell mennem egy randira... a WC-vel. Bárcsak ne tenném, hisz olyankor mindig a ripityára zúzott Ashlynn néz vissza rám az üvegen, kinek látványa nem valami szívderítő, mintha még a tükör is elszomorodna tőle.
Próbáltam már mosolyt erőltetni az arcomra, hogyha Audlay lepillant rám a felhők puha takarója közül, lássa, még mindig erős tudok maradni. Az Ő erős nővére, akire a mennyország fellegei között is számíthat. Ám ilyenkor csupán egy vicsorra telik tőlem, képtelen vagyok egy igazi, szívmelengető mosolyra, vagy éppen nevetésre. Ennek okával még magam sem vagyok teljesen tisztában, talán azért, mert nem merek hazudni Neki. Azt akarom, hogy boldog legyen, ne pedig csak sajnálja, hogy magamra hagyott. Nekem az kell, hogy teljes szívét átjárja az öröm, mert ha Ő igazán boldog, nem érdekel, hogy én menyire nézhetek ki rosszul, hogy hány apró kis szilánkom heverhet a földön, reménytelenül elveszve. Össze kéne szednem magam, ám a darabkák élei csak ismét felsebeznek, így pedig semmi esélyem sincs.
Ahogy egyre inkább pörögnek a percek, az órák, úgy a szívem is egyre jobban és jobban elmerül Audlay halálának fekete tengerében. Hiányzik, nem tagadhatom le, s nem is akarom, hiszen nincs miért. A tagadás rossz, úgy sem hiszi el senki. Egyszerűbb beismerni a dolgokat, még akkor is, ha ilyenkor hazugságra épül minden szó. Talán elítélnek majd, talán megvédenek, az is lehet, hogy pár perc leforgásával már senki nem fog emlékezni a hamis szavakra, melyek elhagyták ajkaid. Míg a terelés, a tagadás csak addig húzza azt a bizonyos kötelet, mígnem elszakad, ez a megroncsolt kötelék pedig örökké megmarad. Hiába próbálnád összeragasztani, már nem lehet, nem lesz ugyanolyan. Hiányozni fog valami, melynek akkor már nyoma vész.
A ház ebben a pár napban a legcsendesebb, még egy tű elejtése is ordításként nyilallna a "nyugalomba", hiszen végre anyáék befejezték a szájcsatát, legalább is egy időre mindenképp. Azt hihetnénk, hogy ezzel talán csendesedett a köztük tomboló harc, de mindez csupán merő illúzió, mely pillanatok alatt illan el. Ha az a bizonyos hatodik érzékem nem csal, most mindketten csendesen ülnek az asztalnál, farkasszemet szegve egymásra, mereven, csak hogy ki bírja tovább az egyre feszültebb és feszültebb légterű hallgatást. Eközben pedig mindketten pontosan tudják, hogy mindez csupán a bennük táncot járó heves és kínzó gyász elfojtására, elrejtésére szolgál, semmi többet nem jelent. 
Egyértelműen a szobám az, ami a leginkább jellemzi a lelkiállapotot, mely bennem dúl. A hatalmas rendetlenség, és káosz elveszik a helyiségre telepedett ürességben. Friss levegő rég járt már idebent, az elhasználódott oxigént lenyomja a halál fájdalmának csonttörő súlya. Rám csak akkor csapott le igazán, mikor elolvastam azt az ominózus levelet, ami mindent tudott, sorai pedig még mindig égetik az egyre inkább elhidegülő bőröm. "


Személyes véleményem:

 Nehéz szavakba önteni, hogy mit érez át az ember mikor Madison G. Wyla különleges és egyedi történetét olvassa. Tudni kell a blogról, hogy Madison másodszorra állt neki a történetnek, mivel nem érezte elég jónak azt amit eleinte kitett - addig én nem is éreztem, hogy rossz lenne amit megosztott az olvasóival. Letörölt minden részt a prológus kivételével és újra kezdte a történetet egy kicsikét máshogy fűszerezve. Az újra kezdésnél számomra nem csak a történet lett egyedibb, hanem maga az író fogalmazása is. Látszik, hogy törődik a történet minden részletével. A szavakat úgy formája, gyurmázza, hogy az ember esze is eláll olvasása közben. Lesokkolva szoktam gondolkodni, mit is írjak neki, hogy ne csak egy szót, vagy akár mondatot fogalmazzak meg véleményem kifejtése közben. Olvasásánál minden érzelem átjön a képernyőn keresztül és az érzések kavarogni kezdenek bennem, mint a főszereplőben Ashlynn-ben. Miközben blogján járok és a sorok között kalandozok egy film is megjelenik a fejemben. Szemem elé kerül a történet és akadozás, megszakadás nélkül folyamatosan jelenik meg előttem az újabb és újabb jelenet melyet a lány hozott létre. Isten igazából még fogalmam sincs mit várjak a lánytól, de az biztos, hogy rengeteg titok fog még elő bukkanni és még annál több horrorisztikus elem fog előtörni a történetből. Kíváncsian várom már, hogy Madison G. Wyla hogyan fogja megformálni a Bloodworth-i kastély rejtélyeit és a misztikus jelenségeit. "Készen állsz? Élvezd, hogy félsz! Hiszen csak nyerhetsz!"


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése